Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. augusztus 2. – Hétfo

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
át elotte a túlsó partra, miközben o elbocsátja a tömeget. Amint
elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék.
Közben beesteledett, és o ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár
stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert
ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik orváltás idején Jézus elindult feléjük
a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és
rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította oket:
?Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!? Erre Péter odaszólt neki: ?Uram, ha te
vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!? O azt mondta:
?Jöjj!? Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus
felé. De az eros szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott:
?Ments meg, Uram!? Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta ot, és így
szólt hozzá: ?Te kicsinyhitu, miért kételkedtél?? Amikor beszálltak a
bárkába, a szél elállt. A csónakban levok pedig leborultak elotte, és így
szóltak: ?Te valóban az Isten Fia vagy!? Akkor átkeltek a tavon, és
Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték
Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és
kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak
hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet egy természeti csodát ír le, amelyben Jézus a
vízen jár. De most mégse a csodára figyeljünk, hanem az emberi viselkedés
változásaira! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó tanítványok félelme és
aközött, hogy kiszállva a csónakból az Úr elott leborulva hitvallást
tesznek. Péter magatartásában is észreveheto a fordulat, de ez éppen
ellentétes, mint a többieknél. Rendkívüli bátorsága és lobbanékony
szeretete jeleként képes a vízen járni, de aztán hirtelen süllyedni kezd,
mert a kicsinyhituség felülkerekedik rajta.
A hit és a kételkedés, a remény és a reményvesztettség, a szeretet
erossége és gyengesége váltakozik állandóan bennünk. Biztonságot jelent
számunkra, ha egyházunk csónakjában maradunk, de ha ki akarunk szállni,
akkor azonnal sebezhetoekké válunk. Törekszünk-e a biztonságra? Milyen
irányba fejlodik hitünk?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Áldott legyen a buzgalom, mely Isten karjába vezet! Áldott legyen a
lemondás errol az egynéhány nyomorult dologról, amely ily magas
méltósághoz juttat! Gondoljátok csak meg, hogy ha egyszer az Úr karjain
hordoz benneteket, mit törodtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ
kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas O arra, hogy bárkivel szemben is
megvédelmezzen benneteket.
Nagy Szent Teréz

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: