Abban az idoben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: “Egy
gazdag ember elott bevádolták intézojét, hogy eltékozolja ura vagyonát.
Erre o magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot
gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézom.
Az intézo így gondolkodott magában: Mitévo legyek, ha Uram elveszi tolem
az intézoséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit
teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az
intézoségbol. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte
az elsot: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal.
Erre azt mondta neki: Vedd elo adósleveledet, ülj le hamar, és írj
ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka
búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki -, és írj
nyolcvanat.
Az úr dicsérte a hutlen intézot, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai
a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek:
Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok,
befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hu, az a nagyban
is hu. Aki pedig hutlen a kicsiben, az a nagyban is hutlen. Ha tehát a
hamis mammonban nem voltatok huségesek, ki bízza rátok az igazi értéket?
És ha a máséban nem voltatok huek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyulöli, és a
másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Lk 16,1-13
Elmélkedés:
Határozottan és céltudatosan
Egy vándortanító nagy nyilvánosság elott elmondott beszéde buktatta le azt
a gazdasági vezetot, akit az illetékes hatóságok rögtön hutlen kezeléssel
és okirat-hamisítással gyanúsítottak meg. Pillanatnyilag nem állnak
rendelkezésre információk arról, hogy a társai által korábban gazdasági
visszaélésekkel megvádolt személy mit tett, az azonban biztos, hogy
megvádolását követoen az általa kezelt javakból bokezuen jótékonykodott, a
hitelezett személyeket is bevonva különféle okiratok meghamisításába. Ez
utóbbi cselekedete jelentos vagyoni kárt okozott, s emiatt megalapozottnak
tunik a hutlen kezelés vádja. Az ügybol jelentos anyagi hasznot húzó
hitelezettek tagadják bunösségüket, s mindenért a gazdasági vezetot teszik
felelossé. A hatóságok értetlenül állnak azon tény elott, hogy az említett
vándortanító helyeselte a gazdasági vezeto cselekedetét.
Tévedés ne essék, nem az elmúlt idoszak gazdasági visszaéléseit feltáró,
mostanában mindennapossá váló sajtótájékoztatók egyikét idéztem, hanem
napjaink sajtónyelvén igyekeztem újrafogalmazni az evangéliumban hallott
esetet. Ha Jézus korában lett volna televízió, akkor minden bizonnyal
ehhez hasonló formában szerepelt volna a történet az esti híradóban.
Napjaink számos esetét megismerve azon egyikünk sem csodálkozik el, hogy a
régmúlt idokben is történhettek súlyos, másokat megkárosító visszaélések,
azon viszont mindenképpen megdöbbenünk, hogy a példabeszéd lezárásaként a
csaló tulajdonképpen dicséretben részesül: Az úr dicsérte a hutlen
intézot, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján
okosabbak a világosság fiainál (Lk 16,8).
A hutlen intézorol szóló jézusi példabeszéd több eleme is félreértésre
adhat okot, ezért nagy körültekintéssel érdemes azt elemeznünk.
Mindenekelott azt érdemes megfontolnunk, hogy vajon igaz lehetett-e a vád,
hogy az intézo hutlenül kezeli urának vagyonát? Egyáltalán nem lehetünk
biztosak abban, hogy ez valóban így történt. Elképzelheto az is, hogy csak
rosszindulatból, irigységbol, igaztalanul vádolták meg ot. A gazda pedig
bármiféle vizsgálat nélkül sajnos el is hitte a rosszakaratú
híreszteléseket, s még lehetoséget sem adott arra, hogy intézoje
védekezzen a vádak ellen, amelyek hamisak is lehettek.
Az igazságtalan helyzetbe került intézo gyors megoldást keres. Az
adósleveleket úgy írják át, hogy az adósok tartozását jelentosen
csökkentik. Az intézo valóban megkárosítja urát annyiban, hogy a
meglehetosen magas uzsorakamat egy részét elengedi az adósoknak. A
hitelezo úrnak persze így is maradt boséges haszna az üzleteken,
legfeljebb kevesebb. Itt fontos megjegyeznünk, hogy bár a zsidó törvények
Jézus korában szigorúan büntették az uzsorakamatot, ez a hitelezési forma
mégis létezett. Az adósok a rendkívül magas kamat miatt a kölcsönkapott
dolgok sokszorosát fizették vissza. Errol nem szükséges sokat beszélnem,
hiszen napjainkban is vannak hasonló esetek.
Egyértelmu, hogy Jézus nem az erkölcsileg kifogásolható magatartás, azaz a
csalás utánzására bátorítja tanítványait, hanem azért dicséri meg az
intézot, mert nehéz helyzetében leleményes módon sikerült barátokat
szereznie, s ezzel biztosítania megélhetését a jövoben. Jézus nem az
erkölcstelen, törvénytelen eszközök használatára buzdít tehát, hanem
legfeljebb az okos, gyors döntést és a céltudatos cselekvést helyesli.
Céljaink elérésében mindig az igazságosság, a becsületesség és a
tisztesség legyen a vezérelvünk!
A példázat után Jézus különféle mondásai következnek, amelyek egyrészt az
evilági javak helyes használatát ajánlják, másrészt az üdvösség
elnyerését, mint célt állítják a tanítványok elé. E mondások fényében a
példabeszéd lelki mondanivalója a következo lehet: Ismerjük fel
tennivalóinkat üdvösségünk érdekében és ne késlekedjünk azok megtételével!
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, segíts engem abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve,
az embereket szolgálva és Hozzád huségesen haladjak elore az örök élet
felé. Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erot mindannak
megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Céljaim és végso célom
elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek!
Gondolkodtató melankólia 
Vélemény, hozzászólás?