Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 3, 2010 havi archívum

2010. november 3. B év, évközi idő, 31. hét, szerda (Porres Szent Márton szerzetes) A nap liturgikus színe: zöld

Kemény, alázatos életet élt Márton, a gyógyszerészből lett domonkos szerzetes. Tudását a szegények javára használva mutatta meg Isten bölcsességét a környezetében, és nyerte el a jutalmat, a boldog örök életet. Használjuk fel mi is tudásunkat, tehetségünket környezetünk javára és az Isten dicsőségére.

PORRES SZENT MÁRTON 1579. december 9-én született Peruban, Limában. Édesanyja néger, édesapja spanyol nemesember volt, ő keverék tipus, úgynevezett mulat volt. Emiatt társadalmilag alacsonyabb szinthez tartozott. Apja is magára hagyta, mert mint kormányzó nem tarthatta házában két mulat gyermekét. Anyja gondos keresztény nevelésben részesítette, Martinico (Mártonka) példaképe lett társainak.
Gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult, elismert és jóhírű gyógyítója volt a környék betegeinek. Minden reggel szentmisén vett részt azután sötétedésig betegeivel foglalkozott. A hír és tekintély zavarta, ezért domonkos szerzetes lett, “oblatus”. 1603. június 2-án vették fel hivatalosan, laikus testvérnek. Ettől kezdve mint betegápoló testvér dolgozott példamutatóan. Társai már ekkor szentnek tartották. A kolostoruk lassan kórházzá változott, elöljárója megütközésére.
Sokat tett a szegényekért, élete kemény és alázatos volt, önfegyelmezése kitűnt, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget. Vezeklése és szigorú életvitele nagyon legyengítette, és amikor 1639 végén tifuszt kapott, szervezete nem bírt ellenállni. 1639. november 2-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az “és emberré lett” szavakhoz ért. 1837-ben XVI. Gergely pápa boldoggá, 1962-ben XXIII. János pápa szentté avatta. Védőszentje az orvosi és ápolói szervezeteknek.
Példája:
Nem a származás, vagy szakma fontos!
Az Oltáriszentség az Élet kenyere!

A mai ember szeret sok mindenbe belefogni. Elhatároz, nagy lendülettel
nekifog, de kérdés, hogy be is fejezi?
Amikor megkérdeznek bennünket, hívő embereket, hogy mi az amiben
különbözünk más emberektől sokszor azt feleljük: mi pluszban járunk
misére és még imádkozunk is.
Pedig ez számunkra nem plusz, hanem alap. Az Istennel való
kapcsolatunkra épül rá a hétköznapi életünk, az emberekkel való
kapcsolatunk, munkánk, szórakozásunk.
A mai evangéliumban szereplő mondat azt jelenti, hogy az alapok talán
megvannak. De hiányzik a felépítmény, hiányzik az, hogy ha ránk
pillantanak, akkor észrevegyék rajtunk és bennünk Krisztust.
Ez leginkább abban valósul meg, hogy mi másként hordozzuk a kereszteket,
melyeket kapunk. Nekünk is nehéz, mi is küszködünk, de mi fel tudjuk
ajánlani és hasonlóvá tudunk válni Krisztushoz.

Fil 2,12-18

Így tehát, kedveseim, amint mindig is engedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy, ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben. Mert Isten az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint. Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között [MTörv 32,5], akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben. Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy meglegyen a dicsőségem Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül [Iz 65,23 G]. Sőt, ha a hitetek áldozatán és szolgálatán felül még véremet is kiontják italáldozatul, örülök és együtt örvendezem mindnyájatokkal. Hasonlóképpen ti is örüljetek, és velem együtt örvendezzetek.
Lk 14,25-33

Egyszer nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: ,,Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: ,,Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.” Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.

Reklámok

2010. november 3. – Szerda

Abban az idoben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, o hozzájuk fordult,
és így szólt: ?Aki hozzám jön, de nem gyulöli apját, anyját, feleségét,
gyermekeit, fivérét és novéreit, sot még saját magát is, nem lehet az én
tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem
lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem
ül le elobb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e mibol befejeznie?
Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta,
mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: ?Ez az ember építkezésbe fogott,
de nem tudta befejezni.? Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király
ellen, elobb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe
tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget
küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tole. Tehát mindaz, aki
közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.?
Lk 14,25-33

Elmélkedés:
A középkorban többször is elofordult, hogy egyes nagyvárosok katedrálisainak
építése háborúk, járványok vagy sok esetben a pénzhiány miatt abbamaradt.
Általában a tornyok szoktak lemaradni. A csonkaság napjainkra az épületek
jellegzetes ismertetojegyévé vált, de korábban bizonyára sok gúnyos
megjegyzést kaphattak az építtetok, s biztosan a mai evangéliumban hallott
jézusi példabeszédet is gyakran idézhették azoknak, akik nem tudták
befejezni az építkezést, mert elfogyott a pénz. Az épületek esetében a
lassacskán elmúló szégyenen kívül tulajdonképpen nincs különösebb
jelentosége a dolognak.
Lelki életünkben viszont komolya következményekkel járhat a befejezetlenség,
a félkész állapotba való beletörodés, a félúton való megállás. Jézus az élet
teljességére hív minket. Azt szeretné, ha nem nyugodnánk bele a félkész
helyzetekbe, ha nem csak félig adnánk neki magunkat, hanem egész szívünkkel,
életünk teljes felajánlásával követnénk ot. Vessünk számot önmagunkkal! Ne
maradjunk félkész termékek! Fejezzük be a lelki épülést! Törekedjünk a
teljességre, az üdvösségre, amely az Istennel való élet teljessége.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Uram! Add, hogy mindig félve fogadjak el másoktól szolgálatot. Amikor engem
kiszolgálnak, nem hasonlítok Hozzád. Még kevésbé, ha elvárom másoktól a
szolgálatot. Akkor hasonlítok hozzád, amikor én vagyok mások szolgálatára.
Adj készséges szívet, hogy meglássam, hol van rám szükség. Végül add, hogy
életem a megváltás ügyének szolgálata is legyen a Te önfeláldozásodba
kapcsolódva.

2010. november 03.

Halálunkkal kiegyenlítünk egy tartozást: visszaadjuk a földnek, amit kölcsönadott… Egy csipetnyi por, csak annyi, mint egy dió; ez az, amivé leszünk. Ha valami biztos, ez biztos!

3. szerda (Porres Szent Márton, Szent Hubertusz, Szent Szilvia)

Fil 2,12-18; Zs 26; Lk 14,25-33
Isten maga műveli bennetek a szándékot és a végrehajtást is

Fil 2,12-18

Így tehát, kedveseim, amint mindig is engedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy, ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben. Mert Isten az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint. Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között [MTörv 32,5], akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben. Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy meglegyen a dicsőségem Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül [Iz 65,23 G]. Sőt, ha a hitetek áldozatán és szolgálatán felül még véremet is kiontják italáldozatul, örülök és együtt örvendezem mindnyájatokkal. Hasonlóképpen ti is örüljetek, és velem együtt örvendezzetek.

Zs 26

Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: ,,Téged keres tekintetem!’ A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Lk 14,25-33

Egyszer nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: ,,Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: ?,,Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.?” Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.