Gondolkodtató melankólia
Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.november 10, 2010 havi archívum
2010. november 10. Nagy Szent Leó pápa A nap liturgikus színe: fehér
Leó pápa törekedett a hit egységének megőrzésére. A lelkek igazi pásztora és atyja volt. Kérjük mi is bátran Istentől, hogy növelje bennük a hitet, erősítsen meg a mindennapok küzdelmeiben, és vezessen el országába.
A hagyomány annyit őrzött meg róla, hogy Tusculanumban született. Az első történelmi adat I. Caelestin pápa (422-432) idejéből van. Leo akkor, mint diakonus, Galliában járt. III. Sixtus (432-440) ismét Galliába küldte és ott érte a pápa halálhíre. Őt választották meg utódjául. Pápasága alatt történt, hogy Attila 452-ben, Genzerich, a vandálok királya pedig 455-ben Rómát fenyegették. A szent pápa mindkettőt visszafordulásra bírta. Sokat küzdött az eretnek tanítások ellen. 451-ben az ő apostoli levele nyomán döntött a chalcedoni zsinat. Írásai és beszédei miatt az egyháztanítók között tiszteljük.
461. november 10-én halt meg. A Vatikánban temették el.
A Szentírás szavaival magasztaljuk a a szentmise Kezdőénekében:
Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
A bölcsesség és az értelem Lelkével töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta reá.
B év, évközi idő, 32. hét, szerda
Tit 3,1-7
Figyelmeztesd őket, hogy a fejedelmeknek és a hatóságoknak vessék alá magukat, hogy engedelmeskedjenek, legyenek minden jótettre készek, senkit se szidalmazzanak, ne veszekedjenek. Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt mindig szelídséget. Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, hűtlenek és tévelygők voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk, gyűlöletesek és gyűlölködők voltunk. Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.
Lk 17,11-19
Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: ,,Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: ,,Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: ,,Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: ,,Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”
2010. november 10. – Szerda
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak:
?Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!? O rájuk tekintett, és így szólt
hozzájuk: ?Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.? Útközben
megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval
dicsoítette Istent, arcra borult Jézus lába elott, és hálát adott neki. És
ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: ?Nemde tízen tisztultak
meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy
hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?? Aztán hozzá fordult: ?Kelj fel és
menj! Hited meggyógyított téged.?
Lk 17,11-19
Elmélkedés:
Egy gyógyító csodáról olvasunk a mai evangéliumban, amelyben tíz beteg
részesül. Orvosilag gyógyíthatatlan bajuk szunik meg, mégis közülük kilenc
megfeledkezik arról, hogy kifejezze köszönetét a gyógyító felé. Jézus nem
várt tolük hálapénzt, de hálátlanságuk fájdalmat okozott neki. Csupán egy
meggyógyult ember tartotta fontosnak, hogy szavakkal is kifejezze háláját.
Köszönjünk meg minden jót, amit akár emberektol, akár Istentol kapunk! A
háláját mindig kifejezo ember elégedett az életével, s nem irigykedik a
másikra. Ne csupán akkor találjuk meg Istent, amikor kérünk tole valamit!
Vegyük észre és csodálkozzunk rá azokra az apróságokra, amelyeket a mai nap
és a holnap hoz.
? Horváth István Sándor
Imádság:
Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre,
fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak
neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy.
Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden
idoben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívot, hogy velem
együtt adjon hálát neked és dicsoítsen téged.
Kempis Tamás
10. szerda: NAGY SZENT LEÓ PÁPA (Avellinoi Szent András)
Tit 3,1-7; Zs 22; Lk 17,11-19
Kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei vagyunk az örök életnek
Tit 3,1-7
Figyelmeztesd őket, hogy a fejedelmeknek és a hatóságoknak vessék alá magukat, hogy engedelmeskedjenek, legyenek minden jótettre készek, senkit se szidalmazzanak, ne veszekedjenek. Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt mindig szelídséget. Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, hűtlenek és tévelygők voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk, gyűlöletesek és gyűlölködők voltunk. Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.
Zs 22
Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.
Lk 17,11-19
Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: ,,Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!’ Amikor meglátta őket, azt mondta: ,,Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!’ [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: ,,Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?’ Aztán így szólt hozzá: ,,Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.’
Gondolkodtató melankólia 