Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 28, 2010 havi archívum

2010. november 28. – Advent 1. vasárnapja

Abban az idoben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön,
ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön elotti napokban az emberek
ettek, ittak, nosültek és férjhez mentek ?, egészen addig a napig, amikor
Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem
következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz
ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezon,
az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony oröl a malmával,
az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem
tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház
gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem
hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az
Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.
Mt 24,37-44

Elmélkedés:
El kell érnünk Betlehembe
Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség; fehér paplan,
se hó, se hold nem világol ?
amíg fölragyog a jászol
hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén ?
rí Boldizsár, Menyhért meg én.
Nagy Gáspár egyik versébol (Hótalan a hegyek inge) származik a fenti idézet.
Lassan belépünk a decemberbe, amely hónap elhozza nekünk az esztendo
legszebb ünnepét, a karácsonyt. A napok egyre hidegebbek, egyre sötétebbek,
itt a tél. Mindannyian igyekszünk behúzódni otthonunkba, egyesek a meleg
lakásba, mások a kevésbé futöttbe, mert nem telik arra, hogy nagyobb meleg
legyen otthonukban. Az ablakon át nézzük a kopár tájat, melyet ilyenkorra
néha már betakar a hó. Ez a tél még megváltatlan. Még nem jött el a
Megváltó, de most elkezdjük a várakozást. Advent elso vasárnapján csupán
egyetlen gyertya lángja töri meg a sötétséget, de már ez a parányi fény is
reményt nyújt nekünk: érdemes várakoznunk és készülodnünk, mert közeledik a
Megváltó születésének napja. Adventi koszorúnk elso gyertyájának fénye már
magába rejti azt a világosságot, amely a betlehemi jászolban fekvo
Gyermekbol fog felragyogni.
Kormos arcunkat és bunös szívünket illik megtisztítani az ünnepre. Az advent
kello idot biztosít ehhez számunkra. Jeges, fagyott járdákon és utakon kopog
ciponk a templom felé a hajnali órákban, mert a hajnali misék különös
hangulatát és kegyelmét kár volna kihagyni. Az advent kegyelmi ido, a
bunbánat ideje, a lélek-tisztítás ideje. A lelki éberség, a virrasztás ideje
ez mindannyiunk számára. Jézus születése a világtörténelem legfontosabb
pillanata. A vele való találkozás és benne Isten Fiának felismerése az
életem legfontosabb pillanata lehet. Bár méltatlanok vagyunk rá, Isten mégis
a mi emberi világunkat választotta cselekvésének színterévé. Jézus eljön
világunkba és megérkezik az én kis világomba is. O a Megváltó, akinek
születésére készülünk most, az adventi idoben.
A mai nap evangéliuma a várakozás fontosságára hívja fel figyelmünket.
Várakozásunk azonban máskor sem, de most, e kegyelmi idoszakban foleg nem
lehet tétlen, hanem hitünk ébresztését, növekedését szolgálja. Hit nélkül
ugyanis legfeljebb egy ugyanolyan kisdedet látunk majd szenteste Jézusban,
mint akármelyik más gyermekben. Vajon megnyílik-e szemünk, szívünk, lelkünk,
hogy meglássuk az isteni Megváltót? Ne szalasszuk el életünk nagy
lehetoségét, a messiással való találkozást!
E napokban néha rápillantok az üzletek kirakataiban a muhóval fedett
szarvasokra és télapókra. Mindenütt csillogó ajándékok, fenyofák, gyertyák.
Ez a világ még megváltatlan. Az ünnepbol jó üzletet, jó vásárt csináló világ
még megváltatlan. A figyelmünket a jászolban fekvo Gyermekrol elvonó
káprázatos világ még megváltatlan. S e világ el is múlik, el is tunik,
anélkül, hogy észrevenné a Megváltót.
A költo, Nagy Gáspár így fejezi be fentebb idézett versét:
Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge ?
el kell érnünk Betlehembe!
A ma kezdodo adventnek a célja az, hogy elérjünk Betlehembe. De ehhez el
kell indulnunk, hogy amikor majd éjfél száll a nagytoronyra, s harangzúgás
tölti be az estét, a felragyogó jászolban megláthassuk Isten Fiát, aki
megváltotta a világot.
? Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus! Ma elindulunk adventi utunkon, amely Betlehembe vezet. Nem
engedünk a világ csábító fényeinek, hanem az igazi világosságot követjük. Az
üzletek fényárba öltözött kirakatai hiába kápráztatják el szemünket, mi
tudjuk, hogy egyetlen gyertya parányi lángja képes bennünk reményt
ébreszteni. Reményt, hogy érdemes várakoznunk és készülodnünk, hogy
közeledik a mi Megváltónk.