Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 10. RÉSZ

[Héb. 10.1] Minthogy csakugyan a törvényben csak az elkövetkező javaknak az árnyéka van meg, és nem a dolgok való alakja, világos, hogy ugyanolyan áldozatokkal, melyeket évről-évre visznek szakadatlanul, nem lehet befejezettekké tenni azokat, akik Istenhez közelednek.
[Héb. 10.2] Ha nem így volna, akkor már megszűntek volna hordani az áldozatokat, mert azoknak a szolgálattevőknek lelkiismerete, akik egyszer megtisztultak, többé nem tudott volna vétkekről.
[Héb. 10.3] De nem ez történt, hanem a vétkek tudata évről-évre megmaradt bennük,
[Héb. 10.4] mert hiszen lehetetlen, hogy bikák és bakok vére elvegyen vétkeket.
[Héb. 10.5] Azért mondta azt, amikor a világba belépett: “Véres áldozatot, áldozathozatalt nem akartál, hanem testet alkottál nekem,
[Héb. 10.6] egészen égő s vétkekért való áldozatokat nem helyeseltél.
[Héb. 10.7] Akkor mondtam: Ím, itt vagyok! A könyvtekercsben írva van rólam, hogy megteszem, óh Isten, a te akaratodat.”
[Héb. 10.8] Fentebb azt mondja: “Véres áldozatokat és áldozathozatalt, továbbá égő és vétekért való áldozatokat nem akartál, sem nem helyeseltél.” Pedig ilyeneket visznek a törvény szerint.
[Héb. 10.9] Akkor szólt aztán: “Ím itt vagyok, hogy megtegyem akaratodat.” Eltörli az elsőt, hogy a második fennálljon.
[Héb. 10.10] Ez az akarat szentelt meg minket a Krisztus Jézus testének egyszeri feláldozásán keresztül.
[Héb. 10.11] Minden lévita pap naponként szolgálatban áll, és sokszor viszi fel ugyanazokat az áldozatokat, melyeknek azonban soha sincs hatalmuk arra, hogy a vétkeket egészen elvegyék.
[Héb. 10.12] Ő ellenben, miután egyszersmindenkorra felvitt egyetlen véresáldozatot a vétkekért, leült az Isten jobbjára,
[Héb. 10.13] s a jövőtől várja, hogy ellenségeit lába zsámolyává tegyék.
[Héb. 10.14] Mert egyetlen áldozatvitelével mindenkorra bevégzettekké tette a megszentelődőket.
[Héb. 10.15] A Szent Szellem is bizonyságot tesz erről nekünk: miután tudniillik ezt mondta az Úr.
[Héb. 10.16] “Ez az a szövetség, melyet végrendeletül hagyok rájuk ama napok után: Törvényeimet szívükbe adom, s gondolkodásukba beírom őket” – ezt is mondja:
[Héb. 10.17] “Vétkeikről és törvénytiprásaikról többé meg nem emlékezem!”
[Héb. 10.18] Ahol azonban ezeket elengedik, ott többé nincs vétekért való áldozat.
[Héb. 10.19] Minthogy tehát bizalom adta szabadságunk van arra testvéreim, hogy Jézus vérével a szentélybe bemenjünk,
[Héb. 10.20] – s ezt a bejárást új és élő útként ő szentelte fel nekünk a függönyön, azaz saját húsán keresztül -,
[Héb. 10.21] minthogy továbbá van egy nagy főpapunk az Isten háza felett,
[Héb. 10.22] járuljunk igaz szívvel, kiteljesedett hittel, a rossz lelkiismerettől vérhintéssel megszabadított szívvel, tiszta vízzel megmosott testtel Istenhez,
[Héb. 10.23] ragaszkodjunk ingadozás nélkül a reménység vallástételéhez, mert hű az, aki az ígéretet tette
[Héb. 10.24] és vizsgáljuk egymást avégett, hogy ki-ki a másikat szeretetre és nemes tettekre ingerelje,
[Héb. 10.25] amellett ne hagyjuk abba a nála való összegyülekezésünket, mint ez némelyeknek szokásuk, hanem bátorítsuk egymást, éspedig annál inkább, minél gyorsabban látjátok közeledni azt a napot.
[Héb. 10.26] Mert ha önként vétünk azután, hogy az igazságra való újra ráismerést elfogadtuk, nincs számunkra több véresáldozat,
[Héb. 10.27] hanem csak az ítéletnek bizonyos félelmes várása, és tűznek izzó heve, mely meg fogja emészteni az ellenállókat.
[Héb. 10.28] Ha valaki Mózes törvényét elvetette, az két vagy három tanú vallomására irgalom nélkül a halál fia.
[Héb. 10.29] Mit gondoltok, mennyivel súlyosabb megtorlást érdemel az, aki az Isten Fiát megtapodta, a szövetség vérével, mellyel megszentelték, úgy bánt, mint valami közönséges dologgal, és a kegyelem Szellemét bántalmazta.
[Héb. 10.30] Mert ismerjük azt, aki ezt mondta: “Enyém a megtorlás, én megfizetek.” Majd ismét: “Az Úr megítéli népét.”
[Héb. 10.31] Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
[Héb. 10.32] Emlékezzetek csak a korábbi napokra, melyekben azután, hogy megvilágosodtatok, a szenvedések okozta sok viaskodásban kitartottatok,
[Héb. 10.33] részben, mikor gyalázásokkal és szorongattatásokkal az emberek látványosságára tettek titeket, részben, amikor az így járókkal a közösséget vállaltátok.
[Héb. 10.34] Hiszen együtt szenvedtetek a foglyokkal is, örömmel fogadtátok a vagyonotok elrablását abban a tudatban, hogy jobb és maradandó vagyonotok van.
[Héb. 10.35] Ne dobjátok el hát magatoktól a szabad szólás bizalmát, mert ennek nagy a jutalma.
[Héb. 10.36] Állhatatosságra van szükségetek, hogy miután az Isten akaratát megtettétek, elnyerjétek az ígéretet.
[Héb. 10.37] Mert még csak egy kicsiny ennyi-annyi, s az eljövendő itt lesz, és nem késik.
[Héb. 10.38] Az én igazságosom pedig élni fog a hit alapján, ha azonban meghátrál, nem ért vele egyet a lelkem.
[Héb. 10.39] Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy megtarthassuk a lelkünket.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: