Soha nem lehet eléggé ajánlani a papoknak, hogy gyakorolják a szolgálatuk lelki oldalának elmélyítését segítő közös élet valamilyen formáját; hogy gyakran találkozzanak, és testvéri körben osszák meg paptársaikkal ötleteiket, javaslataikat és tapasztalataikat; valamint támogassák azokat a társulatokat, amelyek a papok megszentelődését segítik.
Fontolják meg a papok a II. Vatikáni Zsinat figyelmeztetését, amely őket a papságban való közös részesedés által arra hívja, hogy érezzék igazán felelősnek magukat nehézségektől megzavart testvéreikért, akik komoly veszélynek teszik ki a bennük lévő isteni ajándékot.
Égjen bennük a szeretet azok iránt, akiknek figyelemre, megértésre, imára, tapintatos, de kézzelfogható segítségre van szüksége, és akik joggal számítanak azok határtalan szeretetére, akik a legigazibbb barátaik – vagy azok lehetnének.
VI. Pál pápa, Sacerdotalis caelibatus 80-81.
Gondolkodtató melankólia 
Vélemény, hozzászólás?