Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2007. december 21. – Péntek

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: “Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

A volegény érkezésére váró menyasszony szívét öröm tölti el. Az Egyház, s
annak tagjaiként mi magunk is ilyen örvendezéssel várjuk a Megváltó
érkezését, Jézus születését. A várakozás idejének örömét az adja meg, hogy
az ember a hamarosan bekövetkezo jóra gondol. Most még nem lehet teljes az
öröme, de rövidesen elérkezik az ido, amikor végtelen öröm tölti el,
hiszen beteljesedik vágyakozása. Adventben annak örvendezünk, hogy
találkozhatunk Jézussal, a Megváltóval. Isten közeledésének és a mi
Isten-keresésünknek egyaránt a szeretet a mozgatóereje. E szeretet
vezessen minket a betlehemi Gyermek felé!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljo, eljo Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: