Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 21, 2010 havi archívum

2010. április 21. Húsvét, 3. hét, szerda (Szent Anzelm püspök, egyháztanító) A nap liturgikus színe: fehér

Jeruzsálemben üldözik az Egyházat. Ez látszólagos negatívum azonban gyümölcsöt is rejt: az Egyház elterjed az egész akkor ismert világon. Erejét Istenből meríti, és ez elegendő. Aki Istenben bízik, az a nehézségek láttán sem esik kétségbe. Emberileg sikertelennek tűnő helyzetek a kegyelem diadalát jelentik.

ApCsel 8, 1-8
Ahová csak elvetődtek, hirdették az evangéliumot
Jn 6, 35-40
Az az Atya akarata, hogy aki hisz a Fiúban, annak örök élete legyen.

Jézus feltámadása értelmet és célt adott az ember életének, még küzdelmeinek, szenvedéseinek is. A feltámadás ténye nem csak örömmel tölt el, hanem ember testvéreink iránti felelősséggel is.

ApCsel 8,1-8

Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék őt. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában. Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették, és nagyon megsiratták. Saul meg pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s őrizetbe vetette őket. Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették az Isten igéjét. Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust. Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. Nagy öröm támadt abban a városban.
Jn 6,35-40

Jézus azt felelte nekik: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

2010. április 21., szerda A teljesség felé

Uram, nem törekszem arra, hogy elérjem a Te magasságaidat, mert messze meghaladják értelmemet, csupán valamennyit meg szeretnék érteni Belőled, aki magad vagy az igazság, Belőled, akit a szívem szeret és akiben hisz. Nem azért szeretnélek érteni, hogy higgyek, hanem hiszek, hogy megértselek. Vallom ugyanis: “Hacsak nem hiszek, nem fogok érteni.”

Istenem, kérlek, szeretnélek megismerni, szeretni, hogy élvezhesselek. Ha ebben az életben teljesen nem is vagyok képes erre, léphessek legalább minden nap előre egyet, amíg el nem érem a teljességet. Itt növekedjék bennem ismereted, odaát érje el a teljességet. Itt növekedjék irántad való szeretetem, odaát pedig váljék tökéletessé. Itt örvendezzek a reménységben, odaát pedig teljesedjen ez be valóságosan.

Canterbury Szent Anzelm

2010. április 21. – Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: “Én vagyok az élet kenyere.
Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya
nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért
jöttem le a mennybol, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy
semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az
utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz
benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6,35-40

Elmélkedés:

Az élet kenyerérol szóló beszéd következo részében Jézus arról tanít, hogy
o az élet kenyere. Az örök élethez nem elegendo Jézus megismerése, hanem
szükséges az is, hogy vele éljünk, belole táplálkozzunk. Az üdvösség
azoknak lesz osztályrésze, aki hiszi, hogy Krisztus valóban az Isten fia
és küldötte, s hiszi, hogy az oltáriszentségben valóságosan jelen van,
továbbá él a nagyszeru lehetoséggel, hogy az Úr testével táplálja lelkét.
Valahányszor magunkhoz vesszük az o szent testét, kifejezzük vele való
egységünket, ugyanakkor jelenvaló válik az Egyházzal való egységünk is, és
közösségünk mindazokkal, akik Krisztus testével táplálkoznak.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Legédesebb, legjóságosabb Jézusom, orizz meg attól, hogy bárkit – még ha
gyulöl és üldöz is engem -, megvessek, kevésre becsüljek, haszontalannak
tartsak, lenézzek vagy elforduljak tole.
Ne engedd, hogy valaha is gyulölet vagy akár csak keseruség támadjon
bennem iránta, és engedd, hogy amíg csak él, ne kételkedjem a
megjavulásában!
Szigmaringeni Szent Fidél

21. szerda (Szent Anzelm)

ApCsel 8,1-8; Zs 65; Jn 6,35-40
Elmentek, és hirdették Isten igéjét

ApCsel 8,1-8

Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék őt. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában. Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették, és nagyon megsiratták. Saul meg pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s őrizetbe vetette őket. Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették az Isten igéjét. Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust. Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. Nagy öröm támadt abban a városban.

Zs 65

A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek, mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek. Mondjátok Istennek: ,,Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked. Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.’ Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt. Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne. Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók. Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát; Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat. Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják. Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra. Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre. Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam, amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban. Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat. Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem! Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam. Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg. Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet. Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.

Jn 6,35-40

Jézus azt felelte nekik: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.’